Close

Magyar Katolikus Rádió - Szép írás - Domonkos László - Rókusi Alkony











     
MAGYAR KATOLIKUS RÁDIÓ

SZÉP ÍRÁS

ADÁS INFORMÁCIÓK    
Elhangzott: 2017.06.18. 13:30
Hallgatható: (Itt)

Legkedvesebb könyveim szerkesztő:
Pozsgai Nóra;
DOMONKOS LÁSZLÓ író
Rókusi alkony:
Szép lányok, csibészek, kiskocsmák, disznók és galambok, avagy szeged-külvárosi romantika, krúdysan.


A Szent István könyvhétre jelent meg a Kairosz kiadó "Féltett kishazák" című új sorozatának első köteteként a Rókusi alkony, amely Domonkos László szűkebb szülőhazáját, a szegedi munkásnegyedet mutatja be színesen, ízesen, humorral és nosztalgiával.


Szeged Rókus városrészéről írt könyvet Domonkos László író, újságíró. Habár évtizedek óta Budapesten él, mégis úgy érzi, „Szeged Angyalföldje” örökre rányomta bélyegét a lelkére, megmaradt a szívében.



„Szeged egyszerre a napfény és a sötétség városa. Ambivalens, Janus-arcú a viszonyom vele. Felnőttem úgy, hogy Szeged a félelmetes Pol Pot megye központja volt. Mostanában mégis egyre gyakrabban jövök Szegedre, pedig a szüleim meghaltak, a barátaim eltűntek” – mondta Domonkos László, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívuma munkatársa, aki rendszeresen publikál a Magyar Idők és a Magyar Hírlap című lapokban, szülőföldjéről írt könyvet. Rájött, hogy nem is Szeged miatt járt egyre gyakrabban a városban, hanem valamit érzett a rókusi múlt iránt, ahol élete első negyed évszázadát töltötte. Ennek eredménye lett a Féltett kishazák sorozat első tagja a Rókusi alkony. Az 1951-ben született szerző Rókusa ma már a múlt része, pont ezért kívánt írni róla.


A kötetet Szegeden is bemutatta, a rendezvényen a szintén rókusi Bátyi Zoltán újságíró volt a beszélgetőtársa. Habár gyerekkorukban nem ismerték egymást, mégis sok szálon kapcsolódtak a másikhoz. Bátyi és Domonkos apja együtt szolgált katonaként, s a budapesti újságíró nyaranta idősebb Bátyi Zoltánnál jelentkezett a konzervgyárban felszerelésért.

Nosztalgiával emlékezett vissza Domonkos László fiatalkorára, a megmaradt pillanatokból csemegézett könyvében. Az Árvíz utcában Párizsról, a háborúról mesélő szomszédnő, „a jámbor, zseniálisan buta és homoszexuális Tari Matyi”, Fejér Dénes első tanácsai az újságírásról, a focizások, a bulibázisok, a barátja családjának három szobás lakása, ahol a méretek ellenére is csak az udvaron volt WC. Úgy érzi, ami benne van a fejében az a valóság, erről érdemes írni, ha tudja is, mára mindez fikcióvá vált.

Bátyi Szeged Angyalföldjének nevezte Rókust, hiszen ez volt a munkásnegyed. „A ’60-as években elképesztő szegénység volt. Mindent gondoltunk, csak azt nem, hogy a munkásosztály kezében van a hatalom” – emlékezett vissza. Természetes fejlődésnek tartja a városrész változását, bár nem tagadta, fájt neki, hogy gorombán elzavarták, mikor nemrég be akart nézni annak a nemrég felújított háznak az udvarába, amelyben felnőtt: „ma drágán kelnek el a lakások, de az emberek bezárkóznak, nem ismerik egymást.”

Domonkos László szerint a jellemére is hatottak a rókusi évek. „Vaddisznóságot, durvaságot, bárdolatlanságot, flegmaságot, védekezésként megjelenő rinocéroszságot adott, ami nem volt más, mint a körülményekre adott reakció” – így a könyv szerzője. Mindennek jó hasznát vette a munkája során, kollégái azt mondogatták, „Dominak a hátán fát lehet vágni”. Nem véletlenül, mert „belénk verte, ránk ragasztotta ezt Rókus”.


Írja meg véleményét