Close
RSS

Média hozzászólások '2015' 'szeptember'

"Nem zavar, hogy nem bestsellereket írok" – Pardi Anna- 2015. szeptember 2.

Pardi Anna olyan költő,<br/> író, aki állítja, hogy sosem szeretne a közönség kedvére írni. Őt ugyanis nem hozza zavarba, ha nem lesznek a könyvpiac slágerlistáin a könyvei, de örül, hogyha kiírhatja magából a gondolatait, s ezzel elindít egy-egy filozófiai lavinát. Legújabb könyve a legendás történetíró, Flavius életébe repíti el az olvasót, s közben a történelem által inti a jelen emberét, türelemre, gondolkodásra, és békére. A kötetről, s a mai kor népéről beszélgettünk az íróval.

– Miért éppen Flavius és Róma foglalkoztatta annyira, hogy könyvet írjon róla?

– Bementem egy antikváriumba és ott belebotlottam Elias Canetti A túlélő című könyvébe, ami erről a korról szól. Beleolvastam néhány mondatot, és annyira magával ragadott, hogy végül meg is vettem, sőt, olyannyira felcsigázta az érdeklődésemet a legendás Flavius iránt ez a kötet, hogy úgy gondoltam, miért is ne írhatnék én is egy könyvet róla. Kivételes gondolkodó volt ez az ember, érdekelt az élete és az álmai. De főleg a zsidóságnak az ebben a korban vívott rendkívül nehéz háborúja kezdett el rendkívül foglalkoztatni. Nagyon tetszett ugyanis az a mód, ahogyan Flavius, mint történetíró ábrázolta az akkori eseményeket, sőt: különösen szeretem például ahogy Kleopátráról írt. Őszintén szólva, belegabalyodtam, persze jó értelemben.

– Egy ilyen régi történethez mennyire nehézkes, vagy éppen hosszadalmas a kutatómunka?

– Bevallhatom, nem szégyen, hogy ennél a könyvnél nagyrészt a saját a fantáziámra támaszkodtam, mert vajmi kevés megbízható életrajzi adat áll a rendelkezésünkre ma bárhol is Flaviusról és a koráról. A kitalációt kiegészítendő azonban én mégis olvastam néhányat a korabeli könyvekből. Így raktam össze ezt a sok kis puzzledarabot a fantáziámmal és képzeletemmel egy egésszé. Régen költő voltam, s bár már 22 éve nem írok verseket, de a képzeletem emiatt nagyon jó, ezért nem is volt különösebb problémám egy efféle régi történettel sem. Én ugyanis misztikusnak vallom magamat, ami számomra annyit jelent, hogy nem törekszem arra, hogy bestsellereket írjak sorra. Hiszen sokkal inkább örömömet lelem olyan vallási és filozófiai témájú könyvek írásában, amik a mai könyvpiacon őszintén szólva nem valami kapósak. De ez engem nem is érdekel.

– Kinek írta ezt a könyvet?

– Azoknak, akik látják, hogy Európában micsoda bajok vannak manapság. Azoknak, akil látják, hogy ugyanúgy, mint az egykori Rómának, a mai világnak is mindenképpen szellemi megmozdulásra van szüksége. A múltból ugyanis tanulni lehet, és kell is: a könyvekből, az emlékiratokból, és Flavius nagyszerű művéből is, mert látni lehet milyen szörnyűségek voltak régebben. Meggyőződésem ugyanis, hogy a múltban lévő szenvedések utólagos bemutatásának olyan nagy ereje van, hogy egy mai szerző közvetítésével megfelelő tanulság lehet a ma emberének. Hiszen én úgy látom, hogy a mai ember túl könnyen veszi mindazt, amit a modern kor adott neki, nem foglalkozva azzal, honnan jött mindez a viszonylagos szabadság. A mai ember elégedetlen azzal ami nem jó, de nem változtat, és nem is értékeli a jót, mert ő nem látta, hogy mi volt kétezer éve, vagy még korábban, és nem vett részt az ősi háborúkban. Ő nem élte át azt a sok szörnyűséget, ami őt ehhez a mai jólétéhez vezette. Szóval ezeknek a mai embereknek is szánom ezt a könyvet. Mert hálásnak kell lennünk visszamenőleg minden olyan eseményért, ami a történelem során a mai modern világ felé segített minket: így Flavius korának is hálát kellene adnunk. Mert az emberiség sorsa ma túlságosan kockázatos.

– Akkor Flavius története egyfajta kritika a mai kor embere felé?

– Akár az is lehet. De a lényeg nálam az, hogy elérjem, hogy az emberek elkezdjenek gondolkodni ha olvassák ezt a történetet. Szeretném, ha megvilágosodnának. Nagyon kevesen olvasnak manapság, főleg ilyesmi könyveket, mint ez, amiről beszélgetünk. Viszont tulajdonképpen meg is értem őket, mert ez nem egy könnyed olvasmány. De a célom az, hogy hassak vele: közel akarok jutni a mai emberhez, hogy érje föl, értse meg a gondolatot, a mondanivalót, Flavius mondanivalóját. Ezért írtam. Ma ugyanis egy elég kaotikus jelenben élünk. Talán Flavius életéből és az akkori korból meríthetne az emberiség egy kis értelmet a békéhez.

– Miben segíthet vajon a jelenlegi időkben egy ilyen könyv, ilyen üzenettel?

– Nem tudom, nem érzékelem a mai világot sajnos, vidéken élek, és nem veszek részt a hétköznapi modern életben. Ennek ellenére nagyon erős késztetéseim vannak, hogy megírjak egy-egy ilyen könyvet, akkor is, ha már előre tudom, hogy nem tud vele betörni a könyvpiacra. Alázattal veszem ezt, és remélem, hogy legalább azon kevesek, akik elolvassák, tanulhatnak belőle, vagy legalábbis elgondolkodnak a világon miatta.

– Hasonlít ez a kötet az eddigi Pardi Anna könyvekhez?

– Nagyon vallásos vagyok, az lettem az évek alatt, annak ellenére, hogy ateista hitkörben nevelkedtem. Ennek pedig az az oka, hogy olyan isteni meghatározottságú élményeket éltem meg, hogy meg vagyok győződve a természetfeletti erőkről. Így a könyveim is mind-mind erről szólnak, a vallás, a sors, és az ember, valamint a történelem kapcsolatáról, persze más-más kontextusba helyezve. Ez az én hajtóerőm, hogy olyan titkokat tárjak fel, amelyek régebbi könyvekben ugyan meg vannak írva, csak ma már elfelejtették őket az emberek. Én mindent ezekből a könyvekből tudok, ezeknek a könyveknek a szerelmese vagyok.

– Élt volna akkor, mikor a története játszódik?

– Nem, mert szörnyű lehetett. Teljesen más erről a korról tanulni, olvasni, mint gondolom lehetett anno benne élni. Azt lehet, hogy nem bírtam volna, de irodalmilag és történelmileg kifejezetten érdekel Flavius élete, és annak a kornak a tanulsága is persze, mint ahogy már említettem. Végül is emiatt írtam meg ezt a kötetet. Flavius korába annyiban tudtam belehelyezkedni szívvel-lélekkel, hogy mint mondtam, nagyon vallásos vagyok. Így könnyedén el tudtam képzelni az akkori vallásos emberek tépelődését.  Emellett pedig nagyon érdekesnek tartom a legendás történetíró életében azt a pillanatot, amikor Flavius álmában meglátja, hogy a jelenlegi hadvezér Róma császára lett. Ennek köszönhette tulajdonképpen az életét. Nagyon fontos ugyanis hogy miről álmodunk, hogy mit gondolunk, és mit és hogyan látunk. Mert olyanná leszünk, ahogyan gondolkodunk. Ez formálta a régi századok embereit is. Csak ma más a kontextus és a kor, mint Flavius esetében. De ha gondolkozunk és szeretünk, és a vallási szempontok nyújtotta magaslatok hatnak bennünk, akkor egészen közel kerülhetünk a megértéshez. Manapság nem szeretjük és nem is ismerjük magunkat eléggé. Ez az egyik legnagyobb problémánk.

– Tervez esetleg folytatást, vagy ez a római történet ebben a kötetben kimerült?

– Mást írok most, egészen mást. Mivel nyugat és kelet közt élünk, egy keleti misztikus útját szeretném majd a következő könyvemben bemutatni, utána pedig egy angol protestáns mágusnak a nagyon érdekes angyalidéző szeánszairól írok majd. Annyi minden van a múltban, ami most már kifejlődött bennem, hogy meg kell írnom. Hiszen jó lenne, ha látnánk a sors fonalvezetését ezek által a könyvek által, és akkor többet nem lenne olyan kusza az emberiség sorsa.

Kurcz Orsi

Pardi Anna: A túlsó világ és Flavius
Kairosz Kiadó, 196 oldal, 2600 Ft

Hozzászólások ( d)