Close
RSS

Média hozzászólások '2016' 'január'

Elhunyt Földesi Margit- 2016. január 22.

Elhunyt Földesi Margit

A Kairosz Kiadó vezetése és munkatársai megrendülten fogadták a szomorú hírt, hogy a jeles történész, az ismert tévés személyiség és kiadónk hűséges szerzője, Földesi Margit elhunyt.
Tisztelettel hajtunk fejet tudományos- és ismeretterjesztő munkássága előtt, melynek színvonalát nálunk megjelent munkái is bizonyítják.
Nyugodjék békében.


Mert amikor adunk, akkor kapunk,

mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot,

Mikor meghalunk, születünk meg az örökkévalóságra! Ámen.

(Assisi Szent Ferenc)


Hozzászólások ( d)
Boros Imre könyvbemutató - Ne kövessen el a lakosság gazdasági öngyilkosságot- 2016. január 13.

Az évtizedekig megdönthetetlennek hitt neoliberális dogmák sorra estek el

 Magyarország egyértelműen a 2010 óta folytatott gazdaságpolitikának köszönhetően teljesít jól, idén három százalék körüli növekedés várható – mondta Boros Imre közgazdász. Az elmúlt években folyamatos a növekedés, alacsonyabb a kamat, több a költségvetési bevétel. December 8-án a Polgárok Házában mutatták be Boros Imre legújabb munkáját, a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent Nemzeti szellemű olvasókönyv I–II.-t. Juhász Zsolt szerkesztő először az olvasókönyvre mint „műfajra” kérdezett rá. Boros Imre elmesélte, hogy „amikor kisdiákok voltunk, kaptunk a tanárainktól olvasókönyveket, melyek sok tanulságos olvasmánnyal voltak teli. Voltak benne kalendáriumok is.” Ezt az olvasókönyvet elsősorban gondolatébresztőnek szánja a szerző, és amint mondta, megpróbálta benne röviden, érthetően megfogalmazni a két-három oldalas olvasmányok mondatait. A köteteket elsősorban nem közgazdászok számára írta Boros Imre, illetve közülük csak azoknak, akiknek már kételyeik vannak tudásuk nemzetgazdasági használhatóságában. A Nemzeti szellemű olvasókönyv anyagai az évek során gyűltek, ezeket rendezte kötetbe a szerző. „2008 végétől, a nemzetközi pénzügyi válság kezdetén írt dolgozataimmal kezdődik, és a 2015-ös év kora teléig született írásokkal fejeződik be a kötet.” 

Arra a kérdésre, hogy lehetne-e középiskolai tananyagként oktatni Boros írásait, a szerző így felelt: „lehetne, mert még mindig nagyon tájékozatlan a magyarság a közgazdasági kérdésekben. Egy példával élek: ha a Szabadság hídról leviszi a tűzoltó az öngyilkosjelöltet, akkor a tömeget is meg kell menteni a gazdasági öngyilkosságtól, hogy ne vegyen föl hosszú lejáratú kölcsönt a kamatok miatt. Sajnos nagyon alacsony szinten áll a pénzügyi kultúra, amiből mások csinálnak hasznot.” Boros Imre közölte, hogy az egyetemi, főiskolai oktatás kizárólag neoliberális szemléletű. Tehát egy ilyen jellegű könyv minden egyes közgazdasági egyetemen indexen van. Ezért is lenne lényeges, hogy a középiskolákban foglalkozzanak gazdasági kérdésekkel. Azért is – ahogy a könyvbemutatón hallhattuk –, mert az évtizedekig megdönthetetlennek hitt neoliberális dogmák sorra estek el a napi történetek csataterén. Thomas Piketty francia közgazdász két évvel ezelőtt írt egy könyvet a Tőke a XXI. században címmel, melynek fókuszában az Európában és az USA-ban a XVIII. századtól mért vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek állnak. A szerző központi tézise szerint abban az esetben, ha a tőkemegtérülési mutató hosszabb időn át meghaladja a gazdasági növekedés mértékét, annak eredménye vagyoni koncentráció lesz és a vagyon ezen egyenlőtlen megoszlása szociális, és gazdasági instabilitást okoz. Körülbelül azokat írja le benne, amit Boros Imre is hangoztat, ám többen úgy vélik, hogy most Pikettynek ezt megengedték. „A világhatalom nagyokosai úgy gondolják, ha valamit nem tudsz megakadályozni, akkor sürgősen állj az élére” – közölte Boros úr, aki arra a műsorvezetői felvetésre, hogy az IMF szakértői néhány éve azt mondták, hogy a megszorítások nem vezetnek sehová, azt válaszolta: „ők mondanak mindent. Mégiscsak diktálják, hogy mit is kell csinálni az egyes országoknak.” Mi az IMF „kísérleti nyula” voltunk – hangoztatta a hajdani miniszter. „Mikor a Szovjetuniótól nem érkezett elég támogatás, akkor az IMF úgy gondolta, Magyarországot be kell rángatni a másik oldalra. Magyarország több IMF-együttműködést kötött, egyik rosszabb volt, mint a másik.” A ’90-es évek politikai változásai megnyitották a dollár szabad útját az addig tilalmi zónának tekintett területek, a volt szovjet blokk irányába is. És hogy miként? Az 1989-ben meghirdetett washingtoni konszenzus „liberalizálj, deregulálj, privatizálj” elvei váltak az IMF és a Világbank működtetésének centrális elemévé. Ahova a lábukat betették, lényegében az utat nyitották meg a multinacionális tőkének az érintett, „megsegített” ország gazdasági kulcspozícióinak megszerzéséhez. Folyó jövedelmek és vagyonok kerültek át percek alatt a nemzeti rendelkezés alól a multinacionális szektorhoz. S közben mi történt nálunk? A politikai rendszerváltás pedig nálunk úgy zajlott le – mondta Boros Imre –, hogy az első szabad választások után rendkívül nagy és precíz jogi munkálatok folytak az állami berendezkedés szabályozása, a parlamenti működés, az önkormányzati rendszer ügyében. Ezzel szemben sajnos az anyagi kérdések, a gazdaság működtetésének kérdései erősen háttérbe szorultak. Amikor az új kormány átvette a régitől a feladatokat, ilyen természetű kérdések, mint a bankrendszer ügye, valószínűleg még napirenden sem voltak. Senki sem kérdezett, a lelépők pedig maguktól nem mondták, hogy vigyázat, mert a bankokban tőke helyett egyre inkább tátongó lyukak, tőkehiányok tapasztalhatók.

A beszélgetés másik eleme a jegybanki függetlenség volt. A szerző elmondta, hogy a baloldali kormányok alatt soha nem hangzott el semmilyen kritika a jegybanki függetlenség kormányzati korlátozásáról, jobboldali kormányzat idején meg szinte másról nincs is szó, mint a jegybanki függetlenséget ostromló kormányzatról. A leginkább szembetűnő különbség a Simor András vezette jegybank óta figyelhető meg. Simor a 2008-as válság kitörésekor a jegybanki vezető kamatot tizenegy és fél százalékra, messze az infláció fölé emelte. Tette ezt úgy, hogy közben a legtöbb központi bank inkább gyorsan csökkentette a kamatot, több ezek közül messze az aktuális infláció szintje alatt tartotta. Ezek éppen ezzel serkentették a gazdaságot. A gazdaság növekedési esélyeit megsemmisítő hazai kamatszint miatt az akkori balliberális kormánynak egy rossz szava sem volt, mondván, a jegybank független, ezért azt csinál, amit jónak lát. A brutális kamat ezután elriasztotta a forinttól a hazai ügyfeleket. Ezzel is magyarázhó a tetemes devizaalapú hitelállomány állandósulása. Némi mérséklés után Simor a 2010-ben megválasztott Orbán-kormányt kamatemeléssel támadta meg. A hét százalékkal messze az infláció felett tartott alapkamat csak akkor kezdett mérséklődni, amikor a monetáris tanácsban a korábbi egyfős Simor-ellenzék többségbe került. Az új jegybanki vezetés pedig gyors egymásutánban hozta a kamatokat a reális szintre. Na most Simor független volt-e, vagy inkább politizált a jegybankkal? – vetődik föl a kérdés. A szerző véleménye: „kétség sem férhet ahhoz, hogy ez utóbbiról volt szó. 2010-ig felzárkózott a kormány nemzetközi befektetőket kiszolgáló kurzusához, így támogatta annak gazdaságpolitikáját, 2010 után pedig a magas kamatokkal akadályozta a kormány gazdaságpolitikáját. Számokban kifejezve a jegybank őrült monetáris politikája következtében 2010-ig a kormánnyal egyetértve, majd a váltás után annak ellenében az ország ezermilliárdokban mérhető nagyságrendben veszített forrásokat. Bár a jegybank az országtól független volt, teljes mértékben a pénztőke iránymutatását, irányvonalát követte, annak politikáját folytatta.” Boros Imre szerint ez nem szakmai hiba volt, hanem szinte a hazaárulással ért föl. Most pedig azzal támadják a jegybankot, hogy műkincseket vásárol. Tudjuk, hogy történelmi léptékű gyűjteménygyarapítást hajtott végre a Magyar Nemzeti Bank az elmúlt másfél évben az Értéktár Programmal, az így megvásárolt műtárgyak közgyűjteményekbe kerülnek, a nagyközönség és a szakemberek számára is látogathatóvá, elérhetővé válnak. „Kik támadják a jegybankot? A balliberálisok. Azok, akik állandóan az MNB függetlenségére hivatkoztak. Ha a jegybank független, akkor miért ne vásárolhatna műkincseket. Miért csak a baloldali kormányok idején független a jegybank? Hát mi is feleljünk ezekre a vádakra úgy, hogy a jegybank független. Azt pedig ne feledjük el, hogy Magyarország egyértelműen, a 2010 óta folytatott gazdaságpolitikának köszönhetően teljesít jól, idén három százalék körüli növekedés várható. Az elmúlt években folyamatos a növekedés, alacsonyabb a kamat, több a költségvetési bevétel.”

Boros Imre kiemelte, hogy 20 évre volt szükség, hogy a közvélemény fölismerje a rendszerváltás valós természetét. Végképp bebizonyosodott, hogy a balliberális rendszer sem a fenntartható stabil növekedés feltételeit megteremteni nem képes, sem a szerény növekedés hasznát a társadalmi jólét emelésére fordítani. Sőt éppen ellenkezőleg. A jövedelemerózió mellett példátlan vagyoni erózió is lezajlott a balliberális kormányok idején, eltűnt az állam termelő vagyona, többszörösére nőtt az államadósság. Gyorsuló ütemben kopott a magyar tulajdonú vállalkozások és a háztartások vagyona. Az is egyértelmű, hogy a világgazdasági rendbe való bekapcsolódásunk okozta mindezt. A szerény jövedelemtöbblet és a vagyon is ebben a kapcsolatrendszerben tűnt el a totálisan agyondicsért exportorientált gazdaságpolitika és az öncélként végrehajtott magánosítás keretében, azok kezében, akik ezt a politikát képviselték. „Szerencsére a volt haszonélvezők, a bennfentesek tábora mára a társadalom kevesebb mint ötödére, parlamenti képviseletük ennél is kisebbre zsugorodott” – mondta zárszavában Boros Imre.

A Magyarok Fóruma rovat írója:

Medveczky Attila


Hozzászólások ( d)