Close
RSS

Médiabejegyzések címkézve ezzel: 'Heti Válasz'

Forrás: Heti Válasz, Cím: A kétségek pere- 2007. szeptember 19.

A történészek még nem pihenhetnek: az ötszáz oldalas kötetből mielőbb készíteni kell egy rövidebb, a széles közönség által is fogyasztható változatot, hogy mindenki nyugodt szívvel koszorúzhassa meg Tóth Ilona szobrát. Kardos János, Tóth Ilona védőügyvédje mondta a könyv címében idézett mondatot védence halálos ítélete után. A korszak egyik legtisztességesebb jogásza, Bibó István barátja, aki mindent megtett, hogy a szigorló medikát megmentse a haláltól, élete végéig cipelte magával a szörnyű terhet, a jogászi tehetetlenséget. A költői cím némileg ellentmond a szikár tartalomnak. Kiss Réka és M. Kiss Sándor ugyanis szigorúan történészszemmel, érzelmi kommentárok nélkül, áttanulmányozva a fellelhető dokumentumokat, s a régiek mellett újabbakat is felvonultatva tárja az olvasó elé a Tóth Ilona-per ellentmondásait, a nyilvánvaló hiányokat. Két álláspont került eddig a széles közönség elé. Az egyik Eörsi Lászlóé, aki úgy véli, Tóth Ilona ügyében nem koncepciós pert folytattak le, a másik Jobbágyi Gáboré, aki szerint veréssel, kínzással kényszerítették ki a medika vallomását, olyan gyilkosságért ítélték halálra, amit nem követett el. Noha Eörsi László több tanulmányában is leszögezi, hogy Tóth Ilonát az 1956-os forradalom mártírjának tartja, rá hivatkozva néhány publicista ma is legyilkosozza a másik tábor által hősnek, tisztának, szinte szentnek tartott lányt. Többévi kutatómunka eredményeként ötszáz oldalon most itt a nagyon okosan, visszafogottan megírt Tóth Ilona-ügy, amely arra figyelmeztet, hogy kulcskérdések maradtak nyitva. Máig nem tudjuk, hogy a szovjetek által vezényelt első kihallgatáson - melyről nem maradtak fenn dokumentumok - hogyan született meg a beismerés. Nem tudni, hogy a későbbiek során, amikor a külföld számára akarta bizonyítani a magyar kormány az ""ellenforradalmárok"" vadállati kegyetlenségét, mivel vették rá Tóth Ilonát, hogy tartson ki első vallomása mellett. S ami a legnagyobb meglepetés: az áldozat kiléte. Ki kellett ásni a meggyilkolt személy, az állítólagos Kollár István holttestét. A periratok szerint Kollárnak az volt a veszte, hogy felpróbálta sógora ávós egyenruháját és lefényképezkedett benne. Ezt a fotót a Domonkos utcai szükségkórház körüli forradalmárok megtalálták nála. Nos, a történészi kutatásokból kiderül, hogy senki nem látta a holttestet, csupán a ruházat alapján azonosították Kollárt a rokonok. Olyan vonásokra, testi jegyekre hivatkozva, amelyeket a tetemen nem észlelhettek. Az orvosszakértők ráadásul nem találták meg azokat a tűszúrásokat, amelyeket a vád felhozott. Hogy tudniillik Tóth Ilona különféle benzines, morfiumos és levegőinjekciókkal osztotta a halált a kórházban. (Lám, az orvos miként él vissza tudásával!) Az ügyész a tárgyalás során nagyvonalúan átsiklik a tények felett. M. Kissék biztosak abban, hogy a kórház udvarán exhumált tetem nem Kollár Istváné, és szeretnék tudni, ki az igazi Kollár István. Fantasztikusnak tűnő, mégsem légből kapott hipotézisük nyilván sok vitára ad még alkalmat. A nagy mű - benne rengeteg olyan észrevétel, epizód, arcél, amely ötven év távlatából is pontosan érzékelteti a forradalom és megtorlás légkörét - elkészült tehát. Ám a történészek még nem pihenhetnek: az ötszáz oldalas kötetből mielőbb készíteni kell egy rövidebb, a széles közönség által is fogyasztható változatot. Higgadtat és okosat, mint a mostani, hogy mindenki nyugodt szívvel koszorúzhassa meg Tóth Ilona szobrát. KISS RÉKA-M. KISS SÁNDOR: A CSALOGÁNY ELSZÁLLT. TÓTH ILONA TRAGIKUMA. Kairosz, Budapest, 2007. Ára: 4900 Ft http://hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=16609

Címkék :  Heti Válasz