Close
Népzene-, népdalgyűjtő

1926 március 26-án született a mezőségi szórványvidéken, a Kolozsvártól 26 kilométerre fekvő Válaszúton. Gyermekévei idején a vegyes nemzetiségű faluban, anyanyelvével párhuzamosan a román valamint a cigány nyelveket is megtanulta. Tanulmányait Kolozsváron folytatta, majd a sepsiszentgyörgyi Taní­tóképzőbe iratkozott, ám taní­tói oklevelét már Kolozsváron szerezte meg. Sikeresen felvételizett a Zeneművészeti Főiskolára, ahol többek között Jagamas János taní­tványa. Jagamas arra ösztönzi, hogy tudatosan folytassa a már kisdiák korában elkezdett gyűjtéseit. 1946 és 1950 között taní­tó Magyarvistán, 1951 és 1955 között egyetemi hallgató, majd taní­tó Lészpeden és a Gyí­mes-völgyében, azóta Kolozsváron él. Kötetei: Balladák könyve (1969), Új guzsalyam mellett (1973), Tegnap a Gyímesben jártam (1989), Balladák új könyve (1996), Világszárnya (2003), Elindulék este guzsalyasba? (2004), A gyí­mesi csángók tánc élete és táncai (2005), előkészületben Válaszút monográfiája. A kommunizmus első évei előrejelzik hányatott életét. Családja kulák-listára kerül, s ezért eltávolí­tják a Zeneművészeti Főiskoláról. Így jut álláshoz taní­tói oklevelével Moldvában, a Bákó közelében levő csángó faluban, Lészpeden. Itt ismeri meg a moldvai csángók hagyományait, és felismerve az elrománosí­tó politikát, megszállottként kezdi el a Kárpátoktól keletre szakadt magyarok vokális és hangszeres népzenéjének, hagyományainak gyűjtését. 1957-ben betiltják a magyar nyelvű oktatást a moldvai csángó falvakban, azonban nem tud elszakadni a vidéktől, ezért közel 8 éven keresztül a Gyí­mes-völgyében, fakitermelésnél vállal munkát. Később megismerkedik, majd szoros barátságot köt Martin Györggyel és együtt járják Erdélyt, főként a Mezőség és Kalotaszeg falvait táncosok, zenészek, énekesek után kutatva. A 70-es évektől kezdve jelennek meg egyedülálló balladagyűjteményének kötetei, ám ez távolról sem jelenti a hatóságok általi zaklatásának befejeztét. Az 1989 decemberében bekövetkezett változások, a határátlépés megkönnyí­tése után kezdte élvezni munkája gyümölcsét. Az aránylag nyugodtabb körülmények között megkezdhette a gyűjtések rendszerezését és a hangzó anyagok kiadását. 1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, mely azóta is számos hagyományőrző tevékenység szervezője és támogatója, emellett a moldvai csángók ügyének egyik támogatója. Egész életműve elismeréseként 1990-ben megkapta az Életfa-dí­jat. A magyar állam részéről azóta is folyamatos elismerésben részesül: megkapta 1993-ban a Magyar Művészetért-dí­jat, 1996-ban a a Julianus- és a Kossuth-dí­jat, 1997-ben a Martin György-díjat, a Pro Minoritate-dí­jat, a Magyar Örökség-dí­jat, 1999-ben a Tőkés László-dí­jat, az 56-os Érdemkeresztet, 2001-ben a Corvin-láncot és a Szent Imre-dí­jat, 2003-ban a Kölcsey-dí­jat. Az EMKE tiszteletbeli tagjává, a Magyar Néprajzi Társaság tagjává, a Magyar Művészeti Akadémia fő tagjává választotta. Kallós Zoltán végezte a magyar nyelvterületen a legnagyobb népzenei gyűjtést. Gyűjtéseiből hanglemezes válogatások jelentek meg, archí­v felvételeiből több hangzóanyag-sorozatot szerkesztett és adott ki: 12 lemez, 20 kazetta, 10 CD lemez. Énekesként Ő maga is két lemezt jelentetett meg: Búsulni sohasem tudtam, Idegen földre ne siess. Néprajzi filmek szaktanácsadója, népzenei fesztiválok ünnepelt énekese, előadója. Az erdélyi és magyarországi táncházmozgalom egyik életrehí­vója, népzenei és néptánc táborok szervezője. Nevelői hatása rendkí­vüli jelentőségű, mivel hosszú évek során fiatalok tömegeivel ismertette és szerettette meg a magyar népművészetet. Szakmai tanácsai, útmutatásai több generációt indí­tottak el és segí­tettek a zenész, táncos és néprajzos pályán.

Nézet
Rendezés alapja
Megjelenítés oldalanként

Válaszút vándora - Kallós Zoltánnal beszélget Benkei Ildikó-ELFOGYOTT!

Borítóterv: Kissík
Oldalszám:
Borító: 100 x 165 mm, kartonált
ISBN: 978-963-964-205-8
Kiadás éve: 2005
1500 Ft
1200 Ft
 
Hírlevél
Email: