Close
író

1817. március 2-án született Bihar megyének ma Romániához tartozó, Nagyszalonta nevű községében. Apja már 3-4 éves korában megtanította - hamuba írt betűk segítségével - olvasni. Sokat olvas (Szalontán csodagyereknek számít), főleg XVII–XVIII. századi műveket. 1831 tavaszán szülei elöregedésére, édesapja megvakulására hivatkozva, sikerrel folyamodott segédtanítóságért. Ezért lakás, s némi fizetség is járt. 14 éves korától kezdve tehát maga tartotta el magát, szellemi munkával. 1833 őszén beiratkozhatott a debreceni református kollégiumba. Beállt színésznek, majd egy éjszaka álmában halottnak látta édesanyját. Másnap hazaindult gyalog Szalontára. A színészkaland mély nyomot hagyott benne, még a Bolond Istók második énekében (1873) is felelevenítette. Színészként kedvelte meg Shakespeare-t, ekkor figyelt fel a Bánk bánra is, melyet ebben az időben még sokan – köztük Széchenyi és Vörösmarty – elhibázottnak ítéltek. 1836 őszén megválasztották Szalontán korrektornak. 1839-ben, hogy előbbre jusson, leköszönt a terhes foglalkozásról. Egy évig egy jómódú szalontai kereskedőcsaládnál volt házitanító. 1840 tavaszán megtették „kis-nótáriusnak” (másodjegyzőnek). Ezzel több fizetés és lakás is járt. 1840. november 19-én feleségül vette Ercsey Juliannát, egy helybeli ügyvéd árváját, aki sokat szenvedett, bájos, szerény, meleg szívű leány volt. Házasságuk, mely „lelki friggyel” kezdődött, mindvégig példásan harmonikus maradt. 1841. július 14-én jelent meg nyomtatásban álnéven jegyzett első, ránk maradt munkája A népnevelésügyben címmel (Társalkodó), melyben a maga akkori helyzetét elemezve jelölte ki a jegyzők helyét, s jellemezte helyzetüket. 1841 év végén született első gyermeke, Juliska. Baráti társasága néhány tisztviselőből, a kántorból, a német orvosból és kereskedőkből áll. „Hírlap is alig fordult meg kezemben” – írja Arany jegyzősége első éveiről. Ebben a helyzetben megváltást jelentett számára, hogy 1842-ben Szalontára került rektornak hajdani debreceni diáktársa, Szilágyi István, a későbbi történész. Felületes, kapkodó, de mohón tájékozódó egyéniség. Aranyt ő biztatja Szophoklész és Shakespeare fordítására. Amikor két évvel később Szilágyit Máramarosszigetre helyezik, levelezés útján folytatják irodalmi eszmecseréjüket. 1847-ben a Toldi írói körökben általános bámulatot keltett. A legtöbbet azonban Petőfi elismerése és barátsága jelentette Arany számára. Levelezésük jelentős kor- és irodalomtörténeti dokumentum, éles fényt vet kettejük művészi céljaira. Ahogy Petőfi, úgy Arany János sem került be az első népképviseleti országgyűlésbe: korteskedés híján alulmaradt a vármegyei főjegyző ellenében. 1848 áprilisában írt és azon nyomban megzenésített Nemzetőr-dala ponyván is megjelent. Azt tervezte, hogy maga indít néplapot, Népszabadság címmel. 1848 novemberében két hétig táborba szállt a szalontai nemzetőrökkel Arad védelmében. 1849 májusában állást vállalt a belügyminisztériumban, követte a kormányt Debrecenből Pestre. Az orosz csapatok bevonulását követően néhány napig bujdosásra adta fejét, s utána még hónapokig várta letartóztatását. 1851-ben Arany előbb néhány hónapig a Tisza család geszti kastélyában nevelősködik, majd 1851. október 15-től tanárként helyezkedik el a nagykőrösi református gimnáziumban (1853-tól főgimnáziumban). 1860-ban nagy tervekkel érkezik Pestre. Keresztury Dezső megfogalmazásával élve, a „nép költője” helyett immár a „nemzet költője” kíván lenni. Ennek jegyében írja meg hivatalos felkérésre ünnepi ódáját Széchenyiről (Széchenyi emlékezete, 1860), s lát hozzá a nemzeti műeposz megteremtésének (ennek részeként készül el 1863-ban a Buda halálával). Elhivatottságot érezve az irodalmi élet megszervezésére, rendkívül magas színvonalú folyóiratot szerkeszt, előbb Szépirodalmi Figyelő (1860–1862), majd Koszorú címmel (1863–1865). A Kisfaludy Társaság igazgatójaként fáradhatatlanul szervezte a felolvasói üléseket, gondozta a kiadványokat. Arany buzgalmának köszönhető, hogy megkezdődik és a drámaköltő születésének 300. évfordulójára jelentős mértékben előrehalad a teljes magyar Shakespeare-fordítás ügye. 1865-ben elfogadta az Akadémia jelölését a Szalay László halálával megüresedett titkári posztra (1870-től főtitkár). „Jegyzőség, professzorság, szerkesztés, titkárság – mind egy egész embert kíván; napról napra elfoglal, nyűgöz, bosszant, lelket öl. Mi marad aztán poétáskodni?” – írta Tompának még 1866-ban. 1877-ben, amikor sokadszori kísérlet után végre visszavonulhatott a főtitkári székből, s hivatalát lerakta, újra megszólalt költőként. Immár magának szánta verseit – így született meg az Őszikék cím alatt összefoglalt ciklus, a híres „Kapcsos Könyv”-be bejegyzett lírai darabok (Epilogus, Tamburás öreg úr, Mindvégig), életképek és balladák (Híd-avatás, Vörös Rébék) páratlanul szép gyűjteménye. 1882. október 22-én hunyt el. Öregkori vallomásai aggastyánt sejtetnek, holott csak 65. esztendejét töltötte be.

Nézet
Rendezés alapja
Megjelenítés oldalanként

Arany János - Rege a csodaszarvasról ELFOGYOTT!!!

Borítóterv: Tordas és Társa
Oldalszám: 68 p.
Borító: kartonkötés, László Gyula rajzaival
ISBN: 978-963-662-001-1
Kiadás éve: 2006
3200 Ft
2560 Ft
 
Hírlevél
Email: