Aki szerelem nélkül nem képes élni, annak élete örökös gyönyör és örökös gyötrelem.
Örökös gyönyör, mert számára a szerelem élet: levegője, étele, itala. Ennek birtokában teste, lelke virul: bimbózik, szárba szökken, csupa virágszirom. Repül és tombol, habzsolja a létezést, isteni jelen élteti: történnek vele a dolgok, ő maga csak örvend, ámul és ujjong. A szerelem örökkévalóságát vallja, benne él és mozog, minden rezdülése tőle nyer értelmet. Ám egyszer csak arra ébred: szerelme nincs sehol, hiába keresi. Rátör a gyötrelem: szenved és szűköl; zokogná baját, de nincs, ki meghallgatná. Bárhova fordul, csak a magány néz vele farkasszemet. Sírni kezd, hullnak könnyei, hullnak szavai. Tiszta öröm és tiszta könny ez a verseskönyv.
Adamik Tamás
