Close
Hírlevél
Email:

Kép Szalai Attila: Máriabesnyő

Szalai Attila: Máriabesnyő

Hol voltam, hol nem voltam...
Sorozatszerkesztők: Domonkos László
Mezei Károly és Szalai Attila
Oldalszám: 112 p.
Borító: papírkötés
Kötetterv: Gregor László
Borítóterv: Őri Kiss István
ISBN: 978-963-662-966-3
Kiadás éve: 2018.
Sorozat: Féltett kishazák 12. kötet
Régi ár: 1500 Ft
Ár: 1200 Ft
:

Istenem, azok a búcsúk! A legjelentősebb a Nagyboldogasszony-napi volt, Kisasszony havában, augusztus 15-én, Mária mennybemenetelének napján. Már kora reggeltől fogva vonultak a népek egyházi zászlók alatt a kegyhely felé, végig a régi 3-as műúton, Máriát dicsőítő kegyes dallamokat fújván, az Istenszülő nevét – számomra mulatságosan – „Mórijá” – nak ejtve. Az utcafront felőli léckerítés keresztdeszkájára kapaszkodva bámultam az énekelve bandukoló tömeget, amelyben sok volt a népviseletbe öltözött ember. Ha akkoriban tudtam volna, mi az a néprajz, számba vehettem volna a Galga menti települések hagyományos ruhatárát. Bő ujjas ingvállak, brokát főkötők, varrott vállkendők, fekete vagy kék posztóruha a férfiakon, és persze csizma. Profán jelenetek is akadtak: ha valakire rájött a szükség kisebbik fajtája, csak kilépett, odaállt a legközelebbi bokorhoz, fához, és tette a dolgát. A sokszoknyás fehérnép se volt valami szégyellős, kilépett, amennyire kellett, felmarkolta a rakott pendelyt, leguggolt, oda se bagózott senki. Nem a huncutkodás ideje volt, hanem az áhítaté. Aznapra el kellett hagyni a mezítlábas, klottgatyás lazaságot, patyolating, sötétkék nadrág, fehér zokni és zárt cipő dukált, nagyanyámék ugyancsak ünneplőbe bújtak. Alig fértem a bőrömbe. Pogány módra nem az izgága gyerek számára unalmas, végtelennek tűnő szabadtéri misézésre vártam, hanem arra, ami utána következett. A búcsúhoz társuló zsibvásárra, ahol legkevesebb kakasos-fütyülős nyalókára, krumplicukorra, vattacukorra számíthatott a gyerkőc, szárnyait csattogtató tologatós lepkére, keljfeljancsira, céllövöldére, ringlispílre, avagy láncos körhintára, meg bambira.