Bartusz-Dobosi László
Mint politikus, mint író s mint közéleti szereplő is, egész életében kimagasló helyet foglalt el kortársai között, több évtizedet szentelve életéből az úgynevezett közfeladatok ellátására. Tisztában volt azzal, hogy a korabeli társadalomban betöltött állásánál fogva, úgymond kirakatban van. S bár ez a szerep teljesen idegen volt tőle, mégsem kerülhette el a nyilvánosságot. Vajon ma, 140 évvel a halála után is tiltakozna Eötvös az ellen, hogy legbelsőbb énjének motiváló tényezőit nyilvánosságra hozzuk? Eötvös nagyon jól tudta, hogy a kiválasztott emberek az Istentől kapott karizmáikat nem pusztán és elsősorban csak saját maguk számára, hanem az összes ember javára kapták. Az olvasó medvét s virágot tartó oroszlánt ábrázoló családi címer olyannyira kifejező, hogy választani sem lehetett volna sokatmondóbbat, árulkodóbbat. A medvében a búvó Eötvösre, az olvasó medvében a tudósra bukkanhatunk, míg az oroszlán a bátor, eszméihez mindig hű politikust, a virágot nyújtó oroszlán pedig az emberszerető, a melegszívű költőt tárja elénk. E kicsiny rajzok teljes egészében bírják az úgynevezett eötvösi "homo moralis"-t: az intelligens, ámde érzékeny tudóst s az erős jellemű, szilárd hitű, másokért dolgozó filantrópot.
