Rónay György legnagyobb teljesítménye – az újabb kritika legalábbis úgy véli – esszéírói életműve volt. Esszéi közül gyakrabban jelentek meg és közismertebbek irodalmi tanulmányai, ezúttal azonban – néhány irodalmi mellett – elsősorban a kereszténységgel (katolicizmussal), illetve a kereszténység és kultúra, kereszténység és politika viszonyával foglalkozók kerültek előtérbe. A válogatás természetesen tartalmaz olyan darabokat, amelyek előző kötetekben is megjelentek, java részük azonban először most vált hozzáférhetővé. Az írások első ciklusa (Kultúra és kereszténység) olyan tanulmányokat hoz, amelyek katolikus szempontból tárgyalják a kultúra, vagy annak legfontosabb „alrendszerei”, tudomány, művészet, környezet, közösség stb. nagy kérdéseit. A második ciklus (Mi és a szentek), valamint a negyedik (Szent István országa) a kereszténység „hőseinek”, a katolikusok példaképeinek, a szentek életéről, egyéniségéről szóló írásokat tartalmaznak (a második az egyetemes katolicizmus, a negyedik a magyarság szentjeiről stb.). A harmadik ciklusba (Erkölcs és demokrácia) a keresztény szellemiségű politika alapkérdéseit tárgyaló esszék kerültek, az utolsó ciklus (Angyalok harca) pedig irodalmi tanulmányokat sorjáztat. A mű kiemelkedő érdekessége, hogy Rónay, a szocializmus idején alkotva is megalkuvás nélkül, máig vallhatóan és felmutathatóan szólt olyan kérdésekről, amelyek enyhén szólva tabunak számítottak. Műve ezért nemcsak mondandója mindmáig való aktualizálása okán jelentős, de kortörténeti dokumentumként is fontos.
