Fábry Kornél plébánossal beszélget Lőrincz Sándor
„A 2000-ben szentelt Fábry Kornél atyáról kiderül: egy pap mindent csinálhat, ami nem bűn, s egy modern plébánosnak aktívan jelen kell lenni a hívek életében, hogy lássák: a lelkipásztor is kiveszi részét a munkából.
Ezért ragadott ütvefúrót a kézbe, s ezért talicskázta a szemetet vagy keverte a maltert a templomfelújításkor, úgy, ahogy a többiek. Viccesen azt szokta mondani, hogy bár nincs benne a Bibliában, de Jézus utolsó szavai a mennybemenetel előtt ezek lehettek: „Legyetek normálisak!”
Ez alatt azt érti, hogy a keresztények – köztük természetesen a papok is –, csináljanak mindent, amit a többiek, a bűnt kivéve. A papok nem csodabogarak, hanem olyanok, akik nagy kincset őriznek: az Istennel való barátságot.
Ezt csak úgy tudják megosztani másokkal, ha hiteles életet élnek. Ennek része, hogy jelen legyenek ott is, ahol a mindennapi ember éli az életét. Ahol látják őket, s azt tapasztalják, hogy megállják a helyüket. Legyen az munkahely, család, sportolás, művészet, baráti együttlét, autóvezetés vagy éppen sörözés. Ha ott, az ő szemükben „normálisnak” tűnnek, akkor a szavukra is jobban odafigyelnek talán.”
