Az Országút magazinban egy átfogó, izgalmas könyvajánló jelent meg az elmúlt hetekben print és online változatban is. Kiadónk 2021-ben másodjára jelentette meg Szentkirályi Miklós restaurátorművész nagyszabású, 248 oldalas albumát.

Azon felül, hogy 238 x 275 mm méretű album önmagában szemet gyönyörködtető - nyitvatartási időben megtekinthetik a 13. kerületi könyvesboltunkban -, olyan értékeket rejt, amelyről Balázs D. Attila írását közöljük:

Kutatóablak múltba és jövőbe

2021-ben jelent meg a Kairosz Kiadónál a nagy ívű munka várva várt második kiadása, s ez lett az az év, amikor a szerző, a jeles restaurátorművész, Szentkirályi Miklós megtért teremtőjéhez. Nehéz is lapozni a könyvet annak tudatában, hogy Munkácsy Trilógiájának, s több ódon magyar szárnyas oltárnak a helyreállítója ma már nincs közöttünk. De vigasztaljon bennünket, hogy e pazar munkát olvasva, nézegetve a mester fogja a kezünket, ő vezet végig soraival az általa és munkatársai által megmentett művek sokaságán.

A Munkácsy Mihály-díjas Szentkirályi, Magyarország Érdemes Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a restaurátor szakma legkiválóbbjának számított. Ő volt a Nemzeti Galéria, majd a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora, aki komoly életművet hagyott ránk. Ebből szemezget a Gránátalma a szárnyasoltáron.

Mint Somos Éva írja a könyv ajánlójában: tanít, szórakoztat és felébreszti bennünk az igényt, hogy magyarként s európaiként védjük múltunk és keresztény kultúránk értékeit. És valóban tanít és szórakoztat is e kötet, amely a mikroszkópos kutatásoktól a művek kalandos történetén át a helyreállítás utolsó fázisáig villantja fel a restaurátor rajongását egy-egy műalkotás iránt.

Szentkirályi Miklós sorain keresztül kiviláglik, milyen fontos és aprólékos munka a restaurátoré. A mindenre kiterjedő kutatás és állapotfelmérés alapfeltétel, a hibalehetőségek pedig hatványozottan adottak mind a festmények, mind az olyan szakrális felépítmények esetében, mint a középkori szárnyasoltárok.

Bejárást kapunk a restaurátorműhelybe, ahol tisztítás előtt rétegvizsgálatokat végeznek az adott mű felépítésének megismerése céljából, ahol feltárulnak az alárajzok, s évszázadokról mesélnek a kopások, a horzsolások, a repedéshálók.

Azok a sérülések, amelyek a képek sorsától a legtöbbször elválaszthatatlanok. Mert képzeljük el, hogy egy szenteket ábrázoló festményt hányszor illettek simogató kezek, hányszor csókolták meg hálájuk jeléül tulajdonosaik vagy a hívők. S ez hány millió baktériumnak és gombának adott táptalajt a képek hordozóanyagán.

Ha ma már képtelenek vagyunk meghaladni Leonardo, Tiziano vagy Fidani zsenijét, legalább tegyünk meg mindent a megóvásukért.

Ez lebeghetett Szentkirályi Miklós szeme előtt is, akinek nevéhez a reneszánsz remekművek megmentése mellett Munkácsy Mihály világhírű trilógiájának restaurálása is fűződik.

Mindhárom kép minden apró részletét ismerve a mester könyvében arról is ír, hogy érdemes lenne „megálljt parancsolni a Munkácsy-képek utaztatásának”. Szentkirályi mindig is féltette e remekműveket, mert tisztában volt vele, hogy a sok szállítással a veszélyeztetés kockázata egyre csak nő, az anyagok fáradását, öregedését ilyen „extrém” körülmények között a restaurátor nem tudja megoldani. A Trilógia vándorútjairól szóló fejezetben egyenesen kijelenti, hogy ideje volna már a festő akarata szerint véglegesen magyarországi múzeumban elhelyezni ezeket a képeket.

Új megvilágításba helyezi a Golgota, a Krisztus Pilátus előtt, s az Ecce Homo történetének és újjászületésének olvasása a három hatalmas felületű műremeket.

Tudatosítja bennünk, milyen gigászi munka húzódhat meg a végleges védőlakk felhelyezéséig. Hogy mit meg nem tesz egy restaurátor a repedezett felületek fénytörésének helyreállításáért, a folytonossági hiányok eltüntetéséért, az eredeti festéstechnika jellegzetességének megőrzéséért: hogy Munkácsy ecsetkezelése semmilyen szinten ne szenvedjen csorbát.

Ez a rendhagyó könyv a restaurátorszakma egyik legnagyobb magyar képviselőjére emlékeztet bennünket, aki „a mesterművek doktoraként” majd ötven éven keresztül mentette az elmúlt századok remekeit.

A cikk forrása az Országút magazin, a szerző Balázs D. Attila.